Témavázlat a disszertációhoz

 

 

Az értekezés címe:                „An Epistemological Cross-Section of Science Studies”

Szerző:                                   Kutrovátz Gábor

Az értekezés nyelve:             angol

 

Témavázlat:

 

Az értekezés az ún. tudományháború [science wars] nevű, a közelmúltban lezajlott vitasorozatot használja fel kontextusként a társadalomtudományos tudományelemzések újabb irányzatainak [science studies] ismeretelméleti vizsgálatához. A kilencvenes évek vitái azok között, akik a tudomány társadalmi presztízsét kívánták megvédeni a vélt tudományellenes mozgalmaktól, és azok között, akik ez okból megtámadottként jogtalannak gondolták a velük szemben felhozott vádakat, számos szempontból hozzájárultak a tudományra irányuló kutatások különböző tradíciói között húzódó feszültségek természetének és motivációinak tisztázásához. Miután a tudományellenesnek kikiáltott tudományelemzők rákényszerültek, hogy újrafogalmazzák és pontosítsák az általuk képviselt vállalkozás elméleti kereteit és filozófiai elkötelezettségeit, olyan alapvető intellektuális szembenállások kerültek felszínre, amelyek a nyugati kultúrkör filozófiai tradíciójának centrális örökségeként jellemezhetők. Az értekezés célja, hogy néhány ilyen filozófiai, pontosabban főként ismeretelméleti témát rekonstruáljon és újratárgyaljon a viták alapján, többnyire a vita által a tudományelemzők oldalán közvetetten vagy közvetlenül kiváltott szövegek felhasználásának segítségével.

            Az értekezés négy nagyobb tartalmi egységre oszlik.

            Az első részben felvázolom az értekezés célkitűzéseit és elméleti kontextusát. Röviden bemutatom a tudományháború főbb hadmozdulatait és résztvevőit, valamint kísérletet teszek egy olyan intellektuális vonatkoztatási rendszer lerögzítésére, amelyben a kitűzött feladat, az ismeretelméleti elkötelezettségek rekonstrukciója elvégezhető.

            A második részben az idealizmus problémáját vizsgálom a társadalomtudományi tudományelemzések vonatkozásában: azt a vádat, hogy az elemzések nem biztosítanak helyet a tudományos tudás tárgyának a tudás magyarázatában, vagyis tagadják a tapasztalati valóság szerepét a tudás formálásában. Mivel az idealizmus vádja részint bújtatottan, részint kimondva jelen van a tudományelemzőkkel folytatott polémiákban, megpróbálom elkülöníteni egymástól az idealistának bélyegzett attitűd különböző változatainak motivációit négy alapvető jelentőségű tudományelemző esetén. Harry Collinsnál az idealizmus pusztán módszertani álláspontnak tekinthető, míg Karin Knorr-Cetinánál egy masszívan konstruktivista ontológia szolgál neki alapul. David Bloornál a filozófiai háttér kizárja az idealizmust, a magyarázatok mégis idealista módszertant tűnnek követni, míg Bruno Latour érvényteleníteni igyekszik azt a szellemi tradíciót, ahol az idealizmus problémája egyáltalán felvetődhet. Ebben a részben megkísérlem a kéréses idealizmust egy olyan filozófiai összefüggésrendszerbe helyezni, amelynek fényében annak hatóköre értékelhetővé válik.

            A harmadik részben a naturalizmus problémáját veszem szemügyre, vagyis azt, hogy a tudásra adott társadalomtudományos oksági magyarázatok hogyan viszonyulnak a filozófia klasszikus normatív tudásfogalmához. Egyrészt az értékek kérdése felől közelítek a problémához, és azt vizsgálom, hogy a tudományra irányuló deskriptív, értékmentes elemzések mennyiben vezetnek a tudomány vélt leértékeléséhez, sőt elmarasztaló bírálatához. Ebből a szempontból a viták párhuzamba állíthatóak számos korábbi, bizonyos társadalmi intézmények működésével kapcsolatos szociológiai magyarázatokat övező felháborodással. Másrészt azt a kérdést járom körül, hogy a tudás társadalmi magyarázata vajon elvezet-e a tudományos tudás társadalmi determinizmusának téziséhez. Ezzel kapcsolatban a társadalomtudományi okság-fogalmat szembeállítom a természettudományok többnyire determinista okság-felfogásával, és néhány fontos tudományelemző esetén megpróbálom azonosítani a társadalmi mechanizmusok önreferenciális természetével kapcsolatos finitista felfogást.

            A negyedik részben összefoglalom az értekezés főbb tanulságait, és megkísérlem megmutatni, hogy hol jogos a tudománypártiak kritikája, illetve hol alapul az vélt ellenfelük álláspontjának félreértésén.