Nicole d'Oresme érvei a Föld mozgása mellett
   

1. És egyesek azt mondják, hogy a Föld az univerzum közepén van,és hogy forog, és körbe mozog a meghatározott pólus körül, ahogy ez PLATÓN könyvében, a Timaioszban is írva van.

Megjegyzés. Ez volt a véleménye HERACLITUS PONTICUSnak, aki azt állította, hogy a Föld körmozgást végez, és az ég van nyugalomban. ARISZTOTELÉSZ itt nem cáfolja ezt a véleményt, talán azért, mert úgy tűnt neki, hogy a jelenségek nemigen támasztják alá, és úgyis kellően meg van cáfolva már másutt a filozófiában és az asztronómiában. Nekem azonban úgy tűnik – bár lehet, hogy tévedek –, hogy jól alátámasztható ez utóbbi vélemény, nevezetesen az, hogy a Föld és nem az égbolt az, ami a napi mozgást végzi. Először is azt kívánom megmutatni, hogy senki sem tudná bebizonyítani az ellenkezőjét a tapasztalatra való hivatkozással, másodszor pedig, hogy okoskodással sem. És harmadszor észokokat akarok felhozni alátámasztására.

2. Ami az első pontot illeti, egy tapasztalat: saját szemünkkel láthatjuk ahogy naponként kelnek és lenyugszanak a csillagok, a Nap és a Hold, és néhány csillag az Északi-sark körül forog. Ez csak úgy lehet, ha az égbolt mozog... tehát az égbolt végzi a napi mozgást. Egy másik tapasztalat: ha a Föld mozogna, egyetlen nap alatt egy teljes fordulatot tenne meg. Így tehát mi mindannyian, és a fák, és a házak gyorsan mozognának kelet felé, és ezért nekünk azt kellene észlelnünk, hogy a szél állandóan és igen erősen kelet felől fúj... De éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. A harmadik tapasztalat, amelyet PTOLEMAIOSZ említ: ha valaki egy hajón nagy sebességgel haladna kelet felé, és egy nyilat lőne egyenesen felfelé, annak nem kellene a hajóra visszaesni, hanem jó távolságnyira attól nyugatra. Hasonlóan, ha a Föld gyorsan mozog nyugatról kelet felé, miközben forgását végzi, és feltételezzük, hogy valaki egy követ felfelé hajít, akkor annak nem arra a helyre kellene visszaesnie, ahonnan elindult, hanem nagy távolságban attól nyugatra. Ténylegesen azonban az ellenkezője történik. Azt hiszem, hogy felhasználva azt, amit én ezekkel a tapasztalatokkal kapcsolatban mondani fogok, bárki megtalálhatja a választ mindazon egyéb tapasztalatokra is, amelyek még az eddigiek mellé felsorakoztathatók.

3. ...Továbbá úgy vélem, hogy a lokális mozgásnál csak azt érzékelhetjük, hogy egyik test helyzete a másikhoz képest megváltozik. Ennek alátámasztására (a következő érvet hozhatjuk fel): ha egy ember egy hajón utazik – nevezzük ezt a hajót a-nak –, amely nagyon simán halad – egyébként akár gyorsan, akár lassan –, és ez az ember semmi mást nem lát, mint egy másik, b nevű hajót, amely minden tekintetben azonos módon halad, mint az a hajó, amelyben emberünk utazik, akkor én azt állítom, hogy ezen ember számára úgy tűnik, hogy egyik hajó sem mozog. És ha a nyugalomban van és b mozog, úgy jelenik meg és tűnik számára, hogy bmozog. Viszont, ha a mozog és b nyugszik, ez is úgy tűnik számára, mint előbb, hogy a nyugalomban van és b mozog.

...Mindez a tapasztalatból nyilvánvaló. Az oka pedig az, hogy ez a két test, a és b folyamatosan változtatják egymáshoz képesti helyzetüket teljesen azonos módon, akár a mozog és b nyugalomban van, akár ellenkezőleg, a van nyugalomban és b mozog.

Hasonlóan, ha egy ember az égben lenne, feltéve, hogy a napi mozgással lenne mozgatva, és ez az ember, aki így az éggel együtt halad, tisztán látná a Földet, a hegyeket, völgyeket, folyókat, városokat és kastélyokat, úgy tűnne számára, hogy a Föld végzi a napi mozgást úgy, ahogy nekünk látszik az égbolt, akik a Földön vagyunk. Hasonló módon, ha a Föld mozogna a napi mozgásával, az ég pedig nem, úgy látnánk, hogy a Föld nyugszik és az ég mozog.

4. A második tapasztalatra ezen vélemény szerint a válasz a következő: nemcsak a Föld mozog így, hanem vele együtt a víz és a levegő, mint ahogy mondtuk, olyan módon, hogy a víz és az alsóbb légrétegek másképp mozognak, mint amikor a szél vagy egyéb okok mozgatják. A következő helyzettel állítható analógiába: ha a levegő be lenne zárva egy mozgó hajóba, azon ember számára, akit ezen levegőbe helyeznénk, úgy tűnne, hogy a levegő mozdulatlan.

5. A harmadik észlelésre, amely nyomósnak tűnik, vagyis amelyik a felfelé hajlított nyílra vagy kőre vonatkozik, azt lehet felelni, hogy amidőn a nyilat felfelé lőjük, ezen mozgással (egyidejűleg) gyorsan mozog kelet felé a levegővel együtt, amelyen keresztül halad, valamint az univerzum alsó részének fent említett összes tömegeivel együtt, minthogy mindezek napi mozgást végeznek. Ezen okból a nyíl visszatér a Föld azon helyére, ahonnan elindult. A (következő) analógia megmutatja, hogy ez hogyan lehetséges: Ha egy ember egy hajón igen gyorsan mozogna kelet felé anélkül, hogy tudatában lenne ezen mozgásának, és a kezét lefelé mozgatná úgy, hogy a hajóárbochoz képest egy egyenes vonalat ír le, számára úgy tűnne, hogy kezével csupán egy vertikális vonalat ír le. [A Föld napi forgását hangoztató] vélemény szerint hasonlókképpen tűnik számunkra, hogy a nyíl egyenes vonalban száll felfelé és lefelé.

6. Ami mármost a második pontot illeti, nevezetesen [az égbolt napi mozgásának] észokokkal való bizonyítását [erre vonatkozóan első megjegyzésem]: nekem úgy tűnik, hogy ezek a bizonyítások az alább következő érvekből indulnak ki, amelyekre olyan módon fogok felelni, hogy hasonló okoskodással bárki a többi idetartozó érvre is fog tudni válaszolni.

Íme, ha az égbolt nem végezne napi mozgást, az egész asztronómia hamis lenne, és a természetfilozófia igen nagy része is, ahol ugyanis feltételezik az égbolt mozgását. Továbbá a Szentírással is ellentétbe kerülne, amely ezt mondja:

“És a Nap feltámad, és elnyugszik a Nap: és az ő helyére siet, ahol ő ismét feltámad. Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél." Hasonlóképpen írva van a Földről, hogy Isten mozdulatlannak teremtette: “Mert teremté Isten a Föld kerekségét, amely mozdulatlan legyen."

Továbbá az Írás azt mondja, hogy JÓZSUA a Napot állította meg, EZÉKIÁS király idejében pedig a Nap haladt visszafelé.

Ha a Föld mozogna és nem az égbolt – ahogy mondták, – a megállítás lenne a visszafelé haladás és a visszafelé haladás, amiről az Írás beszél, lenne inkább a megállítás. De minden ellentétes azzal, amit az Írás leszögez...

7. Az ötödik érvhez, amely azt mondja, hogy ha az égbolt nem forogna nap mint nap, az egész asztronómia hamis lenne, azt felelem, hogy ez nincs így, minthogy az összes égi aspektusok, konjunkciók, oppozíciók, konstellációk, alakzatok és befolyásoló effektusok teljesen olyanok lennének, mint amilyenek most, ami világos abból, amit az első tapasztalatra válaszoltunk. A mozgástáblázatok és minden más könyv is éppoly igaz lenne, mint amennyire igazak most, azzal a különbséggel, hogy a napi mozgással kapcsolatban azt kellene mondani, hogy az égre vonatkoztatva “látszólagos", a Földre vonatkoztatva pedig “igazi". Semmi olyan hatás nincs, ami inkább következnék az egyik feltevésből, mint a másikból...

8. A hatodik érvre – amely a Szentírásra hivatkozik, hogy a Nap kering etc. – azt lehet mondani, hogy ezekben a részekben [az Írás] olyan kifejezéseket használ, amely megfelel a mindennapi emberi beszédmódnak, mint ahogy teszi ezt más helyeken is, például ahol írva van, hogy Isten “bánatos", hogy “haragos", hogy “megbékélt" és egyéb dolgok, és amelyek értelme nem pontosan az, mint amit a hangzásuk jelöl. Ugyancsak kérdésünkhöz tartozik, hogy azt olvassuk, hogy Isten betakarja az eget felhőkkel, és a valóságban az ég takarja be a felhőket... pontosan ezen az alapon mondhatjuk, hogy a látszat szerint JÓZSUA idejében a Napot állították meg és fordították visszafelé EZÉKIÁS idején, de ténylegesen a Föld állt meg JÓZSUA idején, és az ő mozgása sietett vagy gyorsult fel EZÉKIÁS idején. Semmilyen hatásban nem jelent különbséget, hogy valaki melyik véleményt fogadja el. Ez utóbbi vélemény azonban [amely a Föld napi forgását állítja] ésszerűbbnek tűnik, mint az előző, mint az a későbbiekben világosan ki fog tűnni...

9. Továbbá a filozófusok azt mondják, hogy ha valamit több és hatalmas művelettel végez el valaki, ami elvégezhető lenne kevesebb vagy csekélyebb művelettel, akkor hiábavaló munkát végez. És ARISZTOTELÉSZ azt mondja első könyve nyolcadik fejezetében, hogy Isten és a Természet nem cselekszik hiábavalóságot. De ha az úgy van, hogy az égbolt mozog a napi mozgással, szükséges, hogy a főbb testek a világban és az egekben két ellenkező fajta mozgással legyenek ellátva, egyik keletről nyugat felé mutat, a többi pedig ellenkező irányban, mint ahogy már gyakran hallottuk. Ezzel együtt szükséges az is, hogy igen-igen nagy legyen a sebességük. Ez mindazok számára világos lesz, akik fontolóra veszik az ég magasságát vagy távolságát és körpályájának nagyságát; ha ugyanis ilyen kört egyetlen nap alatt kell leírni, senki sem tudja felfogni, de még csak elképzelni sem, hogy milyen túlságosan és csodálatosan nagy az égbolt sebessége. Teljességgel elgondolhatatlan és kiszámíthatatlan. Miután mindazon hatás, amit érzékelünk, elérhető – és így minden jelenség megmenthető –, ha mi (az égbolt napi mozgását) helyettesítjük egy kis tevékenységgel, nevezetesen a Föld napi mozgásával, amely nagyon kicsi az égboltéhoz képest, és minthogy így kiküszöbölhetők a különböző és botrányosan nagy tevékenységek, az következik, hogy [ha az ég és nem a Föld mozog] úgy Isten és a Természet hiábavaló módon alkotta és rendezte a dolgokat. De ez nem méltó hozzá, mint már mondva volt.
 
 

NlCOLE D'ORESME: Kommentár Arisztotelész: De coelo et mundo című művéhez