Canterbury Szent Anzelm (1033-1109) az egyik elsõ vallási bölcselkedõ volt a középkorban azok közül, akik nagy szerepet tulajdonítottak a szigorúan logikus érveléseknek a teológiai szövegekben. Tõle származik az ún. "ontológiai istenérv", amelynek célja az, hogy egy pusztán logikai érvelés segítségével, minden egyéb ismeret elfogadása nélkül bizonyítsa (vagy legalábbis alátámassza) Isten szükségszerû létezését. (Ezt az istenérvet a 17. században Descartes tette közismertté, míg más, fontos istenérvek származnak pl. Aquinói Szent Tamástól.) Anzelm a Miért lett Isten emberré? címû mûvében (MTA Filozófiai Intézet, 1993) végigvezet egy érvelést abból a célból, hogy meghatározza a bukott angyalok és az igaz emberek számának arányát (81-93. oldal).

Feladat: Próbáld meg a fenti érvelést végigkövetni, és a matematikai ismereteid segítségével rekonstruálni! Helytállónak találod-e az érvelést? Ha nem, hol hibás? Mit gondolsz, milyen szintû és stílusú matematikai tudás húzódik meg a szöveg hátterében? -- Opcionális feladat: Ismersz-e más teológiai szöveget (pl. a Bilbliából), ahol hasonló, matematikára támaszkodó érvelések szerepelnek? Mutass be és értelmezz egy vagy több ilyen érvet!