Kopernikusz: De Revolutionibus Orbium Coelestium – I. könyv (részletek)

1. A világ gömb alakú

Kezdetben észre kell vennünk, hogy a világ gömb alakú. Ez vagy azért van, mert ez az alak a legtökéletesebb mind között, hiszen teljes egész és nincsenek benne törések, vagy mert ennek az alaknak a legnagyobb a térfogata, és így különösen alkalmas arra, hogy magába foglaljon minden dolgot, vagy mert az elkülönült részei, vagyis a Nap, a Hold és a csillagok szintén ilyen alakúnak látszanak, vagy mert a világon minden ezt az alakot igyekszik felvenni, amikor magára van hagyva, mint az a vízcseppek és egyéb folyadékok esetén látható. Így senki sem habozna kijelenteni, hogy az égboltnak is ilyen az alakja.

4. Az égitestek mozgása szabályos, örök körmozgás, vagy ilyen mozgások összetétele

[…]

Be kell tehát vallanunk, hogy ezek a mozgások körkörösek, vagy körmozgásokból tevődnek össze, amennyiben a mondott szabálytalanságokat egy állandó törvény szerint periodikus visszatérésekkel tapasztaljuk, ez azonban nem lehetne így, ha nem lennének körmozgások. Ugyanis csak a kör képes arra, hogy visszahozza azt, ami már elmúlt, és így aztán a Nap körkörös mozgásokból összetett mozgásával például visszahozza nekünk a nappalok egyenlőtlenségét vagy a négy évszakot…

5. Rendelkezik-e a Föld körkörös mozgással? És mi a helye?

… Ugyanis minden látható helyváltozás előfordulása vagy a látott dolog, vagy a megfigyelő mozgására vezethető vissza, vagy pedig kettőjük szükségszerűen egyenlőtlen mozgására…

[…]

… És mivel az égbolt tartalmaz és ölel körbe mindeneket a világon, nem világos, hogy miért ne kellene a mozgást inkább a tartalmazottnak tulajdonítanunk, nem pedig a tartalmazónak, más szóval inkább a hellyel rendelkezőnek, és nem a helyet szolgáltatónak…

[…]

Mert ha valaki tagadja, hogy a Föld a világ közepén vagy centrumában van, és ugyanakkor nem ismeri el, hogy kettejük távolsága elég nagy ahhoz, hogy mérhető legyen az állócsillagok távolságához, mégis úgy gondolja, hogy e távolság láthatóan nagy a Nap és a bolygók pályaköreinek viszonylatában, és ha ezek után azt gondolja, hogy a testek mozgása azért tűnik szabálytalannak, mert más középpont körül vannak elrendezve, mint a Föld középpontja, akkor talán képessé válik arra, hogy előhozakodjon egy tökéletesen elfogadható magyarázattal a szabálytalannak látszó mozgásra. Ugyanis az a tény, hogy a bolygók néha közelebbinek tűnnek a Fölhöz lenni, máskor pedig távolabbinak, szükségszerűen azt sugallja, hogy a Föld középpontja nem a mozgásuk középpontja. De még nem világos, hogy vajon a Föld közeledik hozzájuk és távolodik tőlük, vagy pedig ők közelednek és távolodnak.